Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Clèves hercegnő története

         A szerelmes történetek az legkedveltebb témák közé tartoznak az írók és költők körében. Két típust különböztethetünk meg. Az egyik egyszerű és végzetes, amelyben a szerelem irracionális, visszafordíthatatlan és romboló. Ez jelenik meg a középkori Franciaország irodalmában leginkább. Trisztán és Izolda története jó példa rá. A másik típus hamis és optimista, ez a középkori udvari szerelmi történetek ideálja. Ez a 17. század elejére, míg az első típus az 1660-as, 1670-es évekre jellemző inkább. Madame de Lafayette művében a két stílus nem válik el élesen, ami annak tudható be, hogy az írónő a 17. század 2. felében írt, míg az elsőben nőtt fel. Ez még érdekesebbé teszi műveit, hiszen a két stílus egymásnak ellentmond, azonban keveredve a kétértelműség és erkölcsiség maszlagját kapjuk. Ezért van az, hogy Madame de Lafayette műveit egészen napjainkig izgalmasnak és érdekesnek találja az olvasóközönség.

A regény két fiatal szerelmének történetét meséli el, amely nem teljesülhet be. A fiatal lányszerelem.jpg, Chartres kisasszony szépségét mindenki csodálja attól a pillanattól fogva, hogy II. Henrik udvarába kerül édesanyja kíséretében. Az ifjú, akibe később beleszeret, nem más, mint egy herceg, aki szintén nagy csodálatnak örvend. Rögtön beleszeret a lányba az első találkozásukkor. Azonban Chartres kisasszony már férjes asszony akkoriban; egy olyan férfi felesége, akit nem is szeret, inkább csak tisztel. A férj, Clèves herceg addig küzdött szerelme kezéért, míg meg nem kapta őt, hiszen ő is első látásra beleszerelmesedett a szépségbe.

Clèves hercegnő és Nemours herceg egy bálon találkoznak először. Bár nem vallják be senkinek (még egymásnak sem) a másik iránt táplált érzelmeiket, Chartres asszony, a hercegnő édesanyja észreveszi lánya viselkedésén, hogy beleszeretett az udvar legszebb hercegébe. A nő egész életében erkölcsre és hűségre oktatta lányát, így most is azt tanácsolja neki, hogy ne kockáztasson, maradjon hű Clèves herceghez. A lány megfogadja anyja tanácsát, de egyre jobban szenved, hiszen rájön, másoknak talán, de saját magának nem tud hazudni érzelmeiről. Szomorúságát nehezíti, hogy édesanyja nem sokkal utána meghal, és így a hercegnő egyedül marad kérdéseivel. Azért, hogy ne eshessen kísértésbe, gyakran elutazik vidéki házukba, messze az udvartól és Nemours hercegtől, vagy olykor betegséget színlel, hogy ne találkozhasson szerelmével, akié úgysem lehet.

Egyszer azonban, mikor épp vidéken tartózkodik a házaspár, a hercegnő lelkiismeret-furdalásától szenvedve bevallja egy másik férfi iránt érzett szerelmét férjének, azonban azt nem árulja el, hogy ki iránt is aveu.jpgérzi ezt. Nemours herceg, aki titkon végig a kertben tartózkodik, mindent hall és magáénak tudja be a lány szerelmét.

Clèves herceg gyanakszik Nemours-ra, így minden lépését figyelni kezdi féltékenységében. Nemours egyre fanatikusabban vágyik szerelme társaságára, így egy éjjel újra elmegy meglesni a hercegnőt vidéki birtokán. Ez azonban egy végzetes félreértéshez vezet: a sértett férj tudomást szerez erről, és hiába Clèves hercegnő ártatlansága és hűsége, a férj belehal fájdalmába.

Férje elvesztése után, a hercegnő még elutasítóbbá válik Nemours-ral szemben, hiszen őt okolja a herceg haláláért. Bár érzelmei nem változtak a férfi irányában, mégis jobban igyekszik kerülni társaságát.

Egy nap alkalmuk nyílik bevallani és egymás szemébe mondani érzelmeiket, de Nemours hiába kéri feleségül az özvegy hercegnőt, ő egy kolostorba vonul, hogy örökre hű maradjon férje emlékéhez. Nemours herceg és Clèves hercegnő szerelme így örökre "plátói" marad.


 forrás: Kalamár Nóra, szakdolgozat, Piliscsaba, 2010.